A Kárpát-medencében talált leletek és a nyelvtörténeti emlékek is alátámasztják, hogy a juhtartás már a honfoglalás korától jellemző volt a térségben. A juh többféle célra hasznosítható, hiszen teje, húsa és gyapja, irhája is felhasználható. Kft-nk magyar fajtákat választott, hiszen itt is fontosnak tartjuk a génmegőrzési szempontokat, illetve ezek a fajták alkalmasak leginkább a félszilaj, szilaj tartásra. Magyar merinó és racka fajtákat választottunk. A racka kifejezetten parlagi juh, és érdekessége a nőstények és kosok fején is megtalálható csavarodott, "pörge" szarv. Kistestű jószágként kifejezetten alkalmas laza szerkezetű talajok legeltetésére, mivel a juhok taposási kára a legkisebb. Rövidre legelik a gyepet, és az így enyhén túllegelt terület kedvez az ürge megjelenésének is.
A rackanyájakhoz képest a merinói később jelent meg Túrkeve környékén, de az biztos, hogy 1830-ban már külön tartották számon a "juhnyájat" (ez a racka) és a "birgenyájat" (birkának a külföldi tenyésztők által behozott merinói fajtát nevezték). Ez az időszak a nagykunsági juhtartás egyik kiemelt időszaka volt, Túrkevén több tízezer juh legelt. Ezek után a termelőszövetkezetek időszakában, az 1970-es, 80-as években volt hatalmas legelő juhállomány Túrkeve környékén, hiszen a környék nagy kiterjedésű legelői erre a célra kiválóan megfelelnek. Jelenleg a kft által kezelt Natura 2000 területeken 250 juh legel, racka és magyar merinó fajtákból.