A bivalyok még nedvesebb és magasabb füvű területeket kedvelnek, legelőtavakban szívesen dagonyáznak. Vizes területek természetvédelmi célú kezelésére kifejezetten alkalmasak, bár sajnos a tartásukkal kapcsolatos ismereteket már kevesen őrzik, ezért a legtöbb ember számára nehezen kezelhetőek. A bivalytartás felélesztése tehát nem csak génmegőrzési feladat, hanem egy része annak a szándékunknak, hogy az állattartással kapcsolatos hagyományos tudást megőrizzük. A bivaly pont azokon a területeken szeret a legjobban legelni, amik mocsarasságuk miatt amúgy se nagyon alkalmasak másra, ugyanakkor a bivalytejből készült sajtok (például a mozzarella) egyre népszerűbbek nem csak az ínyencek körében. Ezért középtávú terveink között szerepel a bivalyok legeltetéses tartása is.